Ugrás a tartalomra

"Élet a Tisza mellett"-7c

 

A háromnapos csoda

   Mondják azt, hogy minden csoda három napig tart. Ugyan három napos volt ez a csoda, amit mi együtt éltünk át a 7. c osztállyal, néhány szülővel, osztályfőnökünkkel és még két tanítónkkal, de sokáig fogok rá emlékezni.

    Amikor tudomásomra jutott, hogy októberben együtt kalandozhatunk osztályunkkal a Tisza mellett nagyon megörültem. Egy kicsi izgultam is.

Az első nap reggelén busszal indultunk Nyíregyházára. Legelőször a Sóstói Múzeumfaluba léptünk be. Egy kedves néni várt már bennünket, bevezetett a gyertyamártó műhelyébe. Mindenki kapott egy kötényt azért, hogy védjük a ruhánkat, majd elmondta, hogy gyertyát fogunk készíteni, vigyáznunk kell, nehogy balesetet okozzunk a forró viasszal, parafinnal. Szerencsére nem történt semmi baj. Sorokba álltunk, kaptunk a kezünkbe egy-egy vastag, hosszú kanócot, s felváltva elkezdtük a gyertyánkat mártogatni. A szülők és tanítóink segítettek nekünk. Lassan növekedtek, vastagodtak gyertyáink, fejenként százszor mártottuk, mire elkészültek. Lehetett ezután a lágy gyertyát csavarni vagy termésekkel, levelekkel díszíteni. Büszkén vittük magunkkal a kész műveinket végig ezután a falumúzeumon, benéztünk minden házba, épületbe. Megismerkedhettünk a régi emberek életével, hétköznapjaival, foglalkozásaival.

  Ebéd után az állatkertet jártuk be, már többször voltam itt, de az osztállyal ez volt az első alkalom,és még mindig fedeztem fel új dolgokat, új állatokat. Új rájacsapatot is láttunk, nemrég kerültek az Ócenáriumban, még el voltak zárva a hatalmas cápáktól. Megnéztünk egy Fóka-show-t is, Alf, az oroszlánfóka bohóckodott, trükköket mutatott be, labdát pörgetett az orrán.

   Kissé fáradtan tértünk haza , de tudtuk, hogy másnak újabb kaland vár ránk.

  Szombat reggel az iskola előtt gyülekeztünk, biciklire pattantunk és elkerekeztünk Tiszalökre a Szepi tanyára. A szülők segítettek autókkal kivinni hátizsákjainkat, felszereléseinket. A Tisza folyó mellet jó levegő, barátságos környezet, kicsi faházikók vártak bennünket. Gyorsan lepakoltunk, a tábornyitó után sokat játszottunk, vetélkedőkön mérhettük össze tudásunkat. Délben finom ebédet kaptunk, egy kicsit pihentünk, de közben láttuk, hogy valami készülődik a napsütésben a szabadban. Vendégeink érkeztek, kézműves mesterek pakolták ki felszereléseiket. Ezután 3 csapatot alkottunk és a mi csapatunk a fazekas korongozást próbálhatta ki először. Korongozó géppel vázákat, tálakat, gyertyatartókat készítettünk vagy csak úgy saját kedvünkre formáltuk gyurmáztuk az agyagot. Én egy cakkos szélű vázát alkottam, nagyon szép lett, azóta is a szobámban a polcomon áll. Még az apukám is korongozott, kis tálkát készített. A következő állomásunk a grillázskészítés volt. Eddig még soha nem tudtam, hogy cukorból apró dióból készíthető ilyen finom édesség. Nagyon forró volt, amikor a kész grillázs csíkokat megkaptuk és formázni kezdtük, lettek szivecskék, tekercsek, karikák, mindenki olyat készíthetett, amilyet akart. Meg is kóstoltuk a kész grillázscsodáinkat. Végül a bőrdíszműveshez kerültünk, telefontartókat, karkötőket, nyakbavalókat lyukasztottunk, fűztünk,varrtunk, szegecseltünk. Hamar eltelt a délután, vacsora után még játszottunk csoportokban. Ákos bácsi tábortüzet készített az apukákkal, meggyújtottuk a farakást, dalokat énekeltünk, körben táncoltunk. Ezután mindenki élményekkel gazdagon ment a szobájába aludni. Egy kicsit még viháncoltunk, tartottunk rémtörténet-mesélést, de azután elaludtunk.

Reggel osztályfőnökünk, Andi néni , Ákos bácsi és a szülők keltettek. Amíg a szülők elkészítették a reggelit, Tünde néni zenés reggeli tornát tartott nekünk. Délelőtt  lehetőségünk volt csónakázásra, vízibiciklizésre a Tiszán. Én is ügyesen eveztem társaimmal, egészen messzire úszott be a csónakunk. A nádasban láttunk vadkacsát, békákat, szitakötőket.

Délután sport versenyt rendeztek a tanítók, focimeccset is szerveztek, a lányok a fiúk ellen meccseztek. Persze mi nyertünk. Lesétáltunk a Tisza partra is, megfigyeltük a fűzfákat, a vízparti cserjéket, a folyó tisztaságát, gyűjtöttünk a partról kavicsokat is. Találtunk egy vadkacsafészket egy kacsa ült benne. Megkérdeztünk egy horgász bácsit is, hogy milyen halakat lehet fogni a Tiszában. Elmondta, hogy már fogott törpeharcsát, csukát, pontyot és kárászt. Most is a vödrében volt egy hatalmas ponty. De ekkor már a szülők pakoltak, mivel lassan el kellett hagynunk a tanyát.  Újra felpattantunk biciklijeinkre, elköszöntünk a Tiszától, vendéglátó házigazdánktól, és hazafelé vettük utunkat.

  Este hét óra körül már iskolánk előtt voltunk, elköszöntünk egymástól és fáradtan, de új, csodálatos élményekkel gazdagodva tértünk haza.

   Köszönjük Tünde néninek, Andi néninek és Ákos bácsinak a felejthetetlen 3 napot, köszönjük a szülőknek is a sok-sok segítséget! Osztálytársaim, bízom benne, hogy nyolcadikig talán még egyszer elmehetünk egy hasonló háromnapos kirándulásra! Mert ez a mostani számomra egy háromnapos csoda volt!